Most is épp Zenét hallgatok, ahogy írom ezen sorokat…. Prince – Purple Rain…
Aztán épp egy LGT…. Rezeg bennem. Átjár. Megölel. Bizsereg. Lüktet…ÉLEK.
A muzikalitás talán Apám öröksége. Ösztönösen tercelve fütyölt bármire amit hallott... Erre nagyon emlékszem és nagyokat néztem amikor már volt némi fogalmam a hangzatokról... egy darabig legalábbis... Aztán jöttek az első billentyű órák Krisz Barátomnál, ahol viszont ott állt a sarokban egy akusztikus gitár… s amíg Ő eltűnt pár percre, a kezembe vettem. Megfertőzött és már nem érdekelt a dúr, moll felismerés… legalábbis nem a fekete fehér billentyűkön.
Aztán a Muszty-Dobai gitároskönyv Huba Barátom Cremona gitárja mentén…
Mosolygok ahogy felidézem mindezt… Kellemes kamaszkori emlékek.
Aztán közös amatőr Zenekar az If Village. Nagyon sok meghatározó élmény, az első elektromos gitár amit Édesanyám vett meg nekem, egy igazi Jolana Diamant „Les Paul” fekete színben.
Aztán Budapest, közel 10 év, s egy reklámos Arcokból álló PUNK banda… végtelen röhögés, őrület…
Hálás vagyok mindezért.
S végül a jelen, ami a Kilián lakótelepen indult Holczyval... s mára Tóth Tamással hármasban nyomjuk a Holczy and the Gang formációt. Nagyon szeretem. Egészen más egy RAP produkcióban gitározni.
A felsorolt évek alatt sosem voltam otthon gyakorlós típus... Sokat gitároztam és gitározom otthon, de mindig valami Zenére, ami egyszerűen csak felkapja az ölembe a hangszert. Végig improvizáltam az Életet eddig. Azt hiszem ez már nem változik. Így ösztönös, intuitív, színes. Elfogadtam.
Szólnak dalok a fejemben, a lelkemben, remélem idővel rögzíthetem őket is.
Addig is itt van pár videó, remélem örömet okoznak Nektek! Ahogy a képeim is!
